IV Tanodák Éjszakája Iránytű Tanoda Ibrány

 

Tanodák Éjszakája 2018- Felemás tapasztalatok 

2018. május 11.-én megrendezésre került tanodánkban a Tanodák Éjszakája. Az országos szintű kezdeményezés fantasztikus ötlet, ám sajnos a mi rendezvényünk nem éppen úgy sült el ahogy vártuk. Sokat gondoltam, hogy megosszam-e nyilvánosan a történteket, de a Tanodai munka, mint az életben oly sok minden, sokrétű, sokszínű, hol sikeres, hol nem. 
Az eseményt tanodásaink nagyon várták, hiszen végre nem a megszokott keretek között, nappali időintervallumban, hanem estébe nyúlóan tartottunk rendezvényt. Tervezett programjaink közt volt, közös szalonna és virsli sütés, egy meghívott szakemberrel jobb agyféltekés rajzolás bemutató, majd közös kerti házi mozi. Nagy volt a készülődés, feldísztett udvarral vártuk vendégeinket, akik egy másik tanoda diákjai voltak. A tanodával korábban, kapcsolatunk nem volt, nem ismertük a gyermekek összetételét egy új közös együttműködés lehetőségének fényében invitáltuk meg őket kis hazánkba. Közel 30 gyermek érkezett hozzánk kettő kísérővel, akik már megérkezésükkor sejthető volt, hogy ez nem a megszokott sikeres tanodai rendezvényünk lesz… 
Összefoglalóan, röviden, tényszerűén és érezelem mentesen (vagyis diplomatikus hangnemben) a következőkről tudok beszámolni a vendég tanoda viselkedését illetően:
Megérkezésükkor leültettük vendégeinket s invitáltuk is egy közös tűzgyújtással egybekötött szalonnasütésre. Szólt a zene, az asztalon minden rendelkezésre állt, a gyerekek lassan, de oldódtak. Idáig semmi baj nem volt, aztán a vendégeink elkezdték felfedezni a tanodánkat. Tapasztalataink szerint a tanodás gyerekek között sajnos nem egy dohányzott a tanoda WC-jében, ami rosszabb dohánnyal kínálták a mi tanodásainkat is. Ha azt nem fogadták el, az elszívott cigaretta csikkjével megdobálták a „gyáva” diákot. Általános iskolás gyermekekről lévén szó, nálunk a dohányzás nem szokás, meglepetten tapasztaltuk ennek jelenlétét. Néhány durcásnak mondható gyermek, mikor a nálunk uralkodó szabályok betartására kértük őket, vagy leköpött minket oktatókat és gyerekeket egyaránt, vagy hiszti-rohamot kapva a kerítésen átmászva kiszökött és az út melletti önkormányzati virágágyások tapsosával gondolta, hogy felhívja magára a figyelmet, mondván „ő megy haza”! Sajnos ki kell mondani, hogy a két fő kísérő egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán, a gyermekeik nem hallgattak rájuk, semmibe vették, amit mondanak. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy a trágár szavakkal felmenőinket szidó, köpködős gyermekeket is lágy finom szavakkal próbálták „jobb belátásra” téríteni. A helyzetet én és másik két kollegám próbáltuk uralni helyettük is. Sajnos a WC-ben, mint kiderült más is történt, mint dohányzás, két leányzó és egy fiú ”gyermek”, bezárkóva okoztak egymásnak örömet. Döbbenten hallgattuk a történéseket, mivel mindenhova mi sem tudtunk figyelni, miközben elindult a jobb agyféltekés rajzolás, vendégeink előtt is kellemetlen helyzetbe kerülve próbáltam a másik tanoda gyermekeit is kordában tartani. A dolognak az vetett véget, hogy miközben éppen a tanáriban tartózkodtam, egy vendég tanodás egy hatalmas púppal zokogva tért be hozzám a másik tanoda munkatársával érdeklődve nincs-e jég? A kollegát visszaküldtem figyelni a sajátjaira, a kislányt megvigasztaltuk, elláttuk, hogy nyugodjon meg. Kiderült a saját testvére egy téglával vagy kővel rontott neki és verte fejbe… Mire nagy nehezen megnyugodott a kislány, egyszer csak jön egy vendég kisfiú tenyeréből ömlő vérző kézzel…. Mondtam mi a franc folyik kint??? Itt már nem bírtam türtőztetni magamat, mondom, ha így haladunk mentőt rendőrt kell hívni, a vérző tenyerű gyermeket rábíztam egyik vendégünkre, aki segítségét ezúton is köszönöm, kimentem és határozott szavakkal a vendégeinket szó szerint haza zavartam. Határozottan kértem a szakmai vezető kollégát, hogy menjenek haza, a rendezvénynek vége. Mikor minden vendég felült a buszra, magam is felszáltam és jól érthetően, az ő szintjükön kifejtettem véleményünket viselkedésükről. 
Hat évig dolgoztam roma telepen, nem idegen tőlem a magatartás zavaros gyermekkel való foglalkozás, sőt… sok mindent láttam már, de ez a nap sem volt semmi.. Nagyon jó tanulság volt arra, hogy rájöjjünk a mi tanodásaink nem is annyira rosszak, mint amennyire sokszor az ember elkeseredik. Ezúton kérem a szülőket, hogy ne ez alapján a rendezvény alapján ítéljék meg tanodánkat, hisz tudják, hogy ezek a dolgok ránk abszolút nem jellemzőek! A napot miután nagy megkönnyebbülésünkre a vendégeink elmentek, csak azért is folytattuk, a mi diákjaink számára megtartottuk a tábortűz melletti film nézést és csak azért is jól éreztük magunkat! Nem szoktam ilyet mondani, de le a kalappal tanodásaink előtt, jól viselték a provokálást, a köpködéseket, a csúnya beszédet, több belevalóbb Iránytű Tanodás fiúnkat is ismerve csoda, hogy nem lett tanodák közötti verekedés a vége, sajnos ez nem a másik tanoda vérmérsékletén múlott...