Legendás pillanatok tanodánkban

(önrevízió egy tanodát működtető "tollából")

Nehéz megfelelő szavat találni arra a helyzetre, amiben a mi kis tanodánk (és az ország legtöbb tanodája) van jelenleg is. A tanoda működését garantáló finanszírozás, a pályázaton való szereplés pozitív eredménye ellenére sem érkezett még meg hozzánk, vagyis lassan már fél éve dolgoznak munkatársaink ingyen, s a tanoda mindennapi működését a tanoda vezetése és jómagam saját pénzükből, hitelből, kölcsönökből finanszírozzuk. Sajnos el kell mondjam, hogy ez a helyzet minden, csak nem motiváló hatású a munkánk elvégzésére. A múlthéten már olyannyira nagy volt a nyomás rajtunk/rajtam, hogy előfordult, hogy a nehézségek okozta stresszt már nem tudtuk, legfőképpen én magam nem tudtam palástolni. Kicsit úgy éreztem, hogy feleslegesen dolgozunk, feleslegegesen, küszködünk és élünk most már napról-napra! A kiégés jeleit vettem észre magamon is, amire, ha szakemberként tekintek is, azt tudom mondani nem csoda, főképp ha még a gyermekeink esetleges rosszaságai is tetézik a dolgot. Történt azonban ma 2019.06.28.-án egy fantasztikus nap a tanodában, amikor is apró, ám de ha jól megnézzük nagyító alatt, legendás pillanatokat élhettem meg, s férfi létemre mondom, egyes eseteket majdnem megkönnyezve álltam és bámultam a jelenetet. A bejegyzéshez kapcsolódóan képeket is csatolok, amik hűen tükrözik azokat a jeleneteket, amik megragadtak emlékezetemben. Soha nem láttam még olyat, hogy alapjába véve két idegen, egymástól teljesen különböző gyermek egy hetedikes és egy másodikas fiú együtt örül a sikerüknek, nem is akármilyen módon, a kisebbik a nagyobb nyakában ülve! (A képek róluk sajnos homályosra sikerültek, de amit kell, azt lehet látni). Nagyon ritka pillanat, hogy egy másik, hatodikas fiún azt veszem észre, hogy a saját csapatában lévő kicsiknek szépen sorban segítséget nyújt a kisebbek számára talán nagynak mondhatói injekciós tű használatában, de láttam másokat is egymás hátán cipekedni. Látni, mind ezeket és az önfeledt örömöket, amiket az alább képek is tükröznek, újra kis hitet és reményt adhat mindenkinek, kérem Istent, hogy bár több ilyen pillanat lenne ebben a szakmában! De egyelőre ennyi van, ezt kell beosztanunk, hogy lássuk azt értelme van és elképesztő jó dolog amit itt összehoztunk, aki tanodázik tudja mekkora munka ez, nálunk MŰKÖDIK A KÖZÖSSÉG, MŰKÖDIK EGY TANODA A RÉTKÖZI DOMBOKON!